Ó menj, messze ettől a kisvárostól elzárva tudjuk
Ó menj, a fények vidámsága
Ami idehozott nagyon régen
És tartja, tarja az ajkaid olyan szorosan
Az árnyékban, megyünk
Mert tudom, tudom, tudom
Tudom, hogy soha nem lehetsz egyedül
Mert csak csontokból vagy
Úgy nevetsz, mint aki sosem volt magányos
És ez rendben van édesem
Ez rendben van velem
Nevetsz, mintha remény lenne a történetben
És ez rendben van édesem
Ez rendben van velem
Ó, te úgy nevetsz, mintha mindig ott lennék, hogy tartsalak
Mindig itt
Mindig itt leszek édesem, mindig
Ó menj, csendesen, mint a hó halálának első napján
Ó menj, hagyd a tüzeket égni
A ház parazsa és szén
És menedék, minden fiúnak, aki menedéket
Keresett a szerelemnek a szobádban
Mert a vágy csak gyerekjáték
És te, te későn virágzol
Úgy nevetsz, mint aki sosem volt magányos
És ez rendben van édesem
Ez rendben van velem
Nevetsz, mintha remény lenne a történetben
És ez rendben van édesem
Ez rendben van velem
Ó, te úgy nevetsz, mintha mindig ott lennék, hogy tartsalak
Mindig itt
Mindig itt leszek édesem, mindig
Úgy szeretsz, mint aki soha nem volt magányos
És ez rendben van édesem
Ez rendben van velem
Ó, szereted őt egész testeddel
És ez rendben van édesem
Ez rendben van velem
Ó, és te szereted őt, mintha mindig ott lennél neki
Mindig édesem, mindig közel
Mindig édesem, mindig közel
Mindig édesem, mindig közel
Ó, messze ettől a kis településtől elzárva tudjuk
Ó, menj, hagyj itt ezzel a madárral és a dalával
Itt kint a hidegben
Mert csak csontokból vagy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése