Passenger - Let Her Go

Hagyd őt menni

Ha már csak a fény kell, mikor halványan világít,
Csak a Nap hiányzik, mikor havazni kezd,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

Csak azt tudod, voltál már magasan, mikor levertnek érzed magad,
Csak utálod az utat, mikor hiányzik az otthonod,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

És hagyod őt elmenni.

A pohár fenekére nézel,
Reménykedsz, hogy egy nap még egy utolsót álmodsz,
De az álmok lassan jönnek, és oly gyorsan elillannak.

Őt látod, mikor lehunyod szemeidet,
Talán egy napon majd megérted, hogy miért
Hal meg biztosan minden, amit megérintesz.

Ha már csak a fény kell, mikor halványan világít,
Csak a Nap hiányzik, mikor havazni kezd,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

Csak azt tudod, voltál már magasan, mikor levertnek érzed magad,
Csak utálod az utat, mikor hiányzik az otthonod,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

A plafont bámulod a sötétben,
Ugyanazok az üres érzések a szívedben,
Mert a szerelem lassan jön, és oly gyorsan elillan.

Ha őt látod, mikor álomba zuhansz,
De sosem érintheted, sosem tarthatod meg,
Mert túlzottan szeretted őt, és túl mélyre merültél...

Ha már csak a fény kell, mikor halványan világít,
Csak a Nap hiányzik, mikor havazni kezd,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

Csak azt tudod, voltál már magasan, mikor levertnek érzed magad,
Csak utálod az utat, mikor hiányzik az otthonod,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

És hagyod őt elmenni... oh oh oh...oh oh...
És hagyod őt elmenni... oh oh oh...oh oh...
Nos, hagyod őt elmenni...

Mert ha már csak a fény kell, mikor halványan világít,
Csak a Nap hiányzik, mikor havazni kezd,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

Csak azt tudod, voltál már magasan, mikor levertnek érzed magad,
Csak utálod az utat, mikor hiányzik az otthonod,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

Mert ha már csak a fény kell, mikor halványan világít,
Csak a Nap hiányzik, mikor havazni kezd,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

Csak azt tudod, voltál már magasan, mikor levertnek érzed magad,
Csak utálod az utat, mikor hiányzik az otthonod,
Csak azt tudod, hogy szereted őt, mikor elengeded...

És hagyod őt elmenni...