Evanescence - My Heart Is Broken

Összetört a szívem
Az idők végezetéig vándorolni fogok, elszakítva tőled

Eljöttem, hogy szembenézzek a fájdalommal
Lehunyom a szemem és csak sodródom
A félelem felett, amit sosem fogok megtalálni
Ami meggyógyíthatná a lelkem
Az idők végezetéig vándorolni fogok
Elszakítva tőled

Összetört a szívem
Édes álmok, sötét angyalom
Szabadíts meg minket a bánat rabságából
(Szabadítsd meg a szívem)

Nem tudok tovább így élni
De vissza sem mehetek oda, ahonnan jöttem
Fogva tart a félelem, amit sosem fogok megtalálni
Ami meggyógyíthatná a lelkem
Az idők végezetéig vándorolni fogok
Félig holtan, nélküled

Összetört a szívem
Édes álmok, sötét angyalom
Szabadíts meg minket

Változás – nyisd ki a szemed a fény felé
Már régóta tagadtam, milyen régóta
Ints búcsút, ints búcsút

Összetört a szívem
Szabadíts fel, már nem bírom tovább
Szabadíts meg minket
Összetört a szívem
Édes álmok, sötét angyalom
Szabadíts meg minket a bánat rabságából

Evanescence - Lost in Paradise

Elveszve a Paradicsomban

Hittem valamiben, mely oly távoli
Mintha én is ember lennék
És megtagadtam a reménytelenség érzését
Mely bennem él, bennem él

Minden ígéret ellenére, amit tettem
Cserbenhagytalak
Hittél bennem, de én összetörtem

Nem maradt semmim
Nem érzek mást, csak ezt a kegyetlen elvárást
Melybe mind belebukunk
S most elvesztem a Paradicsomban

Bármennyire is szeretném, hogy ne létezzen a múlt
Létezik
És bármennyire is szeretném azt érezni, hogy ide tartozom
Ugyanolyan rémült vagyok, mint te

Nem maradt semmim
Nem érzek mást, csak ezt a kegyetlen elvárást
Melybe mind belebukunk
S most elvesztem a Paradicsomban

Elfutok, elfutok
Egy nap majd elmúlik ez a fájdalom

Űzd el
Ezeket az árnyakat
Mert nem hagynak nekem nyugtot

Nem maradt semmim
Nem érzek mást, csak ezt a kegyetlen elvárást
Melybe mind belebukunk
S most elvesztem a Paradicsomban

Egyedül maradtam, elvesztem a Paradicsomban

Evanescence - Bring me to life

Kelts életre!

Hogy látsz a szememen keresztül belém, mintha egy nyitott ajtó volna
Látod a legmélyebb gondolatomat, miszerint én dermedté váltam,
Lélektelenül, lényem mélyen, jéggé fagyva szunnyad valahol,
Ameddig meg nem fogod, és haza nem vezeted

(Ébressz fel!)
Keltsd fel a lelkem!
(Nem tudok felébredni.)
Keltsd fel a lelkem!
(Ments meg!)
Kiáltsd a nevem, hangosan, és űzd el a sötétséget,
(Kelts életre!)
Indítsd be a vérem is.
(Nem tudok felkelni.)
Mielőtt elvesznék.
Kelts életre!
Kérlek, ments meg, mielőtt eltűnök!

Most, hogy már tudom, mi kell,
Nem hagyhatsz csak úgy el,
Lehelj belém életet,
Kelts életre!

(Ébressz fel!)
Keltsd fel a lelkem!
(Nem tudok felébredni.)
Keltsd fel a lelkem!
(Ments meg!)
Kiáltsd a nevem, hangosan, és űzd el a sötétséget,
Kelts életre!
Indítsd be a vérem is.
(Nem tudok felkelni.)
Mielőtt elvesznék
Kelts életre!
Kérlek, ments meg, mielőtt eltűnök!

Gyere, hozz vissza az életbe!
Hazugságban éltem - bennem semmi sem volt,
Kelts életre!

Lelkembe fagyott az érintésed,
A szerelmed nélkül, édesem,
Csak te vagy az élet, s halál között

Mindez idő alatt,
Nem hittem neked, mert nem láttalak,
Sötétben nem látok, pedig te ott álltál előttem,
Úgy tűnik, én 1000 éve szunnyadok,
Volt, hogy kinyitottam a szemem,
Gondolatok nélkül, hang nélkül, lélek nélkül,
Ne hagyj itt meg halni - Kell, hogy még legyen valami
Kelts életre!

(Ébressz fel!)
Keltsd fel a lelkem!
(Nem tudok felébredni.)
Keltsd fel a lelkem!
(Ments meg!)
Kiáltsd a nevem, hangosan, és űzd el a sötétséget,
Kelts életre!
Indítsd be a vérem is.
(Nem tudok felkelni.)
Mielőtt elvesznék
Kelts életre!
Kérlek, ments meg, mielőtt eltűnök!

Gyere, hozz vissza az életbe!
Hazugságban éltem - bennem semmi sem volt,
Kelts életre!

Evanescence - My immortal

Halhatatlanom

Belefáradtam az ittlétbe

Elnyomva az összes gyerekes félelmemet

És ha muszáj menned

Bárcsak egyszerűen csak elmennél

De szellemed még mindig itt lebeg

És nem is fog egyedül hagyni

Ezek a sebek sosem gyógyulnak be

Ez a fájdalom túl valós

Ez túl sok, nem tudja eltörölni az idő

Mikor sírtál, letöröltem minden könnyedet

Mikor kiáltottál, elűztem minden félelmedet

És fogtam a kezed sok éven át

De még mindig tiéd

Az egész lényem

Elbájoltál engem

Fényes életeddel

Most határt szab a hátrahagyott életed

Az arcod kísért

Édes álmaimban

A hangod elüldöz

Minden józanságot belőlem

Ezek a sebek sosem gyógyulnak be

Ez a fájdalom túl valós

Ez túl sok, nem tudja eltörölni az idő

Mikor sírtál, letöröltem minden könnyedet

Mikor kiáltottál, elűztem minden félelmedet

És fogtam a kezed sok éven át

De még mindig tiéd

Az egész lényem

Olyan keményen próbáltam elhitetni magammal, hogy elmentél

És habár mindig itt vagy velem

Örökké egyedül maradok

Ezek a sebek sosem gyógyulnak be

Ez a fájdalom túl valós

Ez túl sok, nem tudja eltörölni az idő

Mikor sírtál, letöröltem minden könnyedet
Mikor kiáltottál, elűztem minden félelmedet
És fogtam a kezed sok éven át
De még mindig tiéd

Az egész lényem