A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rise Against. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Rise Against. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. július 18., szerda

Rise Against - Everchanging


Mindig változó

A változások miatt felém fordult és így szólt:
 „nem vagyok többé kétségtelen…”
S ott a hullámok közepette és a felhős ég alatt
Amik elrejtették az elmúlt évet
Ott néztem, ahogy az életem zátonyra fut

Voltál-e valaha valaminek a része,
amiről úgy gondoltad, hogy sosem lesz vége,
és később persze így is lett?
Érezted-e valaha a súlyt magadban,
ahogy széthúzza a bőröd
s utána valamit tenned kellett

Most hogy a határok meg vannak húzva, elvész ez az érzés?
A legjobb részek jöttek és mentek
És most ez minden
Értelemszerűen tisztázódik, hogy még eltölthetünk pár évet
Célok nélkül félelemmel töltve
De a dolgok most megváltoznak…
Semmi sem egyszerű, mikor valami elér minket ebben az örökké változó életben
S talán ez mindig is így lesz…

Idővel nehezebb lesz elhaladni ugyanazon viták mellett, amiket a fejünkbe vettünk
Ezzel megöljük ezt a lassan elenyésző reményt…

Most hogy a határok meg vannak húzva, elvész ez az érzés?
A legjobb részek jöttek és mentek
És most ez minden
Értelemszerűen tisztázódik, hogy még eltölthetünk pár évet
Célok nélkül félelemmel töltve…
De a dolgok most megváltoznak…

Valami itt tartott hosszú ideig…
S nem hagyhatsz el, ha már elmentem…
Valami itt tartott hosszú ideig…
S nem hagyhatsz el, ha már elmentem…
Valami itt tartott hosszú ideig…
S nem hagyhatsz el, ha már elmentem…

Megint elkövetjük azokat a hibákat, amiken eddig lógtunk
Megtörjük az ígéreteket, amikre eddig támaszkodtunk
És egész idő alatt ébren vagyunk…

Vonalban maradok, hogy megkapjam a hívásod
Amint mondod a szavaid, visszakerülök hozzád

2012. július 7., szombat

Rise Against - Savior


Megmentő

Megöl, hogy ezt sem tudom, mindig elfelejtem,
Hogy milyen színűek voltak a szemei
Vagy a sebei, vagy hogyan szerezte őket
Ahogy egy korszak árulkodó jelei leperegnek,
Egy könnycsepp lehullik
Egy öregedő arc ráncain keresztül, amit ez a világ már elfelejtett

Nincs megbékélés, ami helyre tenne
S nincs vesztegetni való időnk, hogy eligyuk az értékes másodperceket
De ritkán hangozhat ez igaznak, mikor állandóan cserbenhagylak
Mint a falak melyeket nem törhetünk át, amíg el nem tűnünk

Szóval mondd csak, ha ez nem szerelem, akkor hogyan meneküljünk előle?
Mert én nem tudom…
Ekkor mondta: „Nem utállak, csak meg akarlak menteni, amíg lehetséges”
Ekkor mondtam: „Én szeretlek, de nem én vagyok a válasz minden kérdésedre”

De az idő sürgetett, mint egy nagy teher, amit az ember sosem vár
Mint a régi napok emlékei, amik hurrikánként tombolnak
A lángokban fürödve fogtuk a parazsat, s begörbültek az ujjaid
Beleálltak a húsba, mintha homok lett volna, most már érted?

Szóval mondd csak, ha ez nem szerelem, akkor hogyan meneküljünk előle?
Mert én nem tudom…
Ekkor mondta: „Nem utállak, csak meg akarlak menteni, amíg lehetséges”
Ekkor mondtam: „Én szeretlek, de nem én vagyok a válasz minden kérdésedre”

Ezer mérföldre innen…
Nincs mit mondani
Mindössze annyit, hogy nem tudom…

Sosem volt választásunk, ez a világ túl zajos volt számunkra
S ez letör…
Újra és újra letör…

Szóval mondd csak, ha ez nem szerelem, akkor hogyan meneküljünk előle?
Mert én nem tudom…
Ekkor mondta: „Nem utállak, csak meg akarlak menteni, amíg lehetséges”
Ekkor mondtam: „Én szeretlek, de nem én vagyok a válasz minden kérdésedre”

Nem utállak…
Nem utállak…
Nem utállak…
Nem utállak…nem