Boldog lehetnél, és én nem fogom tudni
De nem voltál boldog, amikor hagytam, hogy elmenj
De nem voltál boldog, amikor hagytam, hogy elmenj
És mind az, amit bárcsak ne mondtam volna,
Az idegeimen táncoltak, és most az őrületbe kergetnek
Az idegeimen táncoltak, és most az őrületbe kergetnek
Túl késő, hogy emlékeztesselek hogy milyenek voltunk,
De nem az utolsó napok némaságára, sikításra, homályosságára
De nem az utolsó napok némaságára, sikításra, homályosságára
A legtöbb, amire emlékszem, ráébreszt arra,
Hogy sosem szabadott volna hagynom, hogy kisétálj az ajtón
Hogy sosem szabadott volna hagynom, hogy kisétálj az ajtón
Boldog lehetnél, remélem az vagy,
Boldogabbá tettél, mint amilyen eddig bármikor voltam
Boldogabbá tettél, mint amilyen eddig bármikor voltam
Tedd azt, amit mindig is akartál!
Nélkülem, és anélkül, hogy visszatartanálak, ne gondolkozz, csak csináld!
Nélkülem, és anélkül, hogy visszatartanálak, ne gondolkozz, csak csináld!
Mindennél jobban látni akarlak, menj és
Harapj egy dicsőséges darabot a világból!
Harapj egy dicsőséges darabot a világból!
