Loreen -Sober

Józan

Nem érdekel hová megyünk, nem.
Ez most jó, és mi pont itt vagyunk, oh,
Az utcalámpák alatt állunk szemtől szemben.
Elvesztettem az idő és a tér értelmét.
Nem akarok mozogni,
Miért nem tudok maradni? A kémia lánca miatt.
Belenéztem egy dobozba, hol csak te és én vagyunk,
Bárcsak el tudnám dobni a kulcsot!

Tudom, hogy ez a pillanat véget fog érni,
A holnap eljön, mikor kijózanodunk.
Ugyanazt fogjuk érezni vagy ugyanazok leszünk?
Ott leszel?
Az éjszakának majdnem vége,
És én nem akarom, hogy elhidegüljünk.
Melletted akarok ébredni, és
Ott leszel?

Mindeközben nem tudom elhinni, hogy megcsókoltalak,
Te megérintesz engem, és nem tudom elképzelni, hogy valahol máshol legyek.
Nincs bennem semmi sajnálat.
Itt vagyunk, de nem tudom elengedni a gondolatot, hogy elveszítelek, nem.
Azon töprengek, hogy fogunk ezen az úton maradni.
Emlékszel, mit ígértél nekem, oh?

Tudom, hogy ez a pillanat véget fog érni,
A holnap eljön, mikor kijózanodunk.
Ugyanazt fogjuk érezni vagy ugyanazok leszünk?
Ott leszel?
Az éjszakának majdnem vége,
És én nem akarom, hogy elhidegüljünk.
Melletted akarok ébredni, és
Ott leszel?

Az éjszakának majdnem vége,
És én nem akarom, hogy elhidegüljünk.
(Melletted akarok ébredni.)
Melletted.
(Ott leszel?)
Ott leszel?

(Tudom, hogy ez a pillanat véget fog érni.)
Ott leszel.
(A holnap eljön, mikor kijózanodunk.)
(Ott leszel?)
Leszel...
Az éjszakának majdnem vége,
És én nem akarom, hogy elhidegüljünk.
Melletted akarok ébredni.
(Ott leszel?)
Ott leszel?