2012. augusztus 27., hétfő

Evanescence - My immortal

Halhatatlanom

Belefáradtam az ittlétbe
Elnyomva az összes gyerekes félelmemet
És ha muszáj menned
Bárcsak egyszerűen csak elmennél
De szellemed még mindig itt lebeg
És nem is fog egyedül hagyni

Ezek a sebek sosem gyógyulnak be
Ez a fájdalom túl valós
Ez túl sok, nem tudja eltörölni az idő
Mikor sírtál, letöröltem minden könnyedet
Mikor kiáltottál, elűztem minden félelmedet
És fogtam a kezed sok éven át
De még mindig tiéd
Az egész lényem

Elbájoltál engem
Fényes életeddel
Most határt szab a hátrahagyott életed
Az arcod kísért
Édes álmaimban
A hangod elüldöz
Minden józanságot belőlem

Ezek a sebek sosem gyógyulnak be
Ez a fájdalom túl valós
Ez túl sok, nem tudja eltörölni az idő
Mikor sírtál, letöröltem minden könnyedet
Mikor kiáltottál, elűztem minden félelmedet
És fogtam a kezed sok éven át
De még mindig tiéd
Az egész lényem

Olyan keményen próbáltam elhitetni magammal, hogy elmentél
És habár mindig itt vagy velem
Örökké egyedül maradok

Ezek a sebek sosem gyógyulnak be
Ez a fájdalom túl valós
Ez túl sok, nem tudja eltörölni az idő
Mikor sírtál, letöröltem minden könnyedet
Mikor kiáltottál, elűztem minden félelmedet
És fogtam a kezed sok éven át
De még mindig tiéd
Az egész lényem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése