Imádom...elég személyes is egyben.
Miattad
Nem fogom elkövetni ugyanazokat a hibákat, amiket te
Nem fogom elhagyni magam
csak azért mert a szívem szomorúsággal teli
Nem fogok összetörni,
úgy ahogy te tetted, nagyot csalódtál
Megtanultam a leckét,
hogy soha ne hagyjam idáig fajulni a dolgokat
Miattad,
nem térek le soha az ösvényről
Miattad,
megtanultam a biztonságos oldalon játszani, ahol nem bánthatnak
Miattad,
nehéz megbíznom, nem csak magamban, de a körülöttem lévőkben is
Miattad,
félek
Kicsúszik a lábam alól a talaj
Nem sokkal azután, hogy figyelmeztettél
Nem tudok sírni,
mert ismerem ezt a gyengeséget a szemedben
Kierőszakoltam magamból egy mosolyt,
egy nevetést életem minden napjában
A szívem nem tud összetörni,
mert sosem volt egészben
Miattad,
nem térek le soha az ösvényről
Miattad,
megtanultam a biztonságos oldalon játszani, ahol nem bánthatnak
Miattad,
nehéz megbíznom, nem csak magamban, de a körülöttem lévőkben is
Miattad,
félek
Néztem, ahogy szenvedsz
Néztem, ahogy éjszakánként, álmodban sírsz
Nagyon fiatal voltam
Jobban kellett volna ismerned engem, mintsem, hogy rám támaszkodj
Soha nem gondoltál másra,
csak a saját fájdalmaddal törődtél
Most pedig az éjszaka közepén sírok,
ugyanazért az átkozott dologért
Miattad,
nem térek le soha az ösvényről
Miattad,
megtanultam a biztonságos oldalon játszani, ahol nem bánthatnak
Miattad,
nehéz megbíznom, nem csak magamban, de a körülöttem lévőkben is
Miattad,
félek
Nem fogom elkövetni ugyanazokat a hibákat, amiket te
Nem fogom elhagyni magam
csak azért mert a szívem szomorúsággal teli
Nem fogok összetörni,
úgy ahogy te tetted, nagyot csalódtál
Megtanultam a leckét,
hogy soha ne hagyjam idáig fajulni a dolgokat
Miattad,
nem térek le soha az ösvényről
Miattad,
megtanultam a biztonságos oldalon játszani, ahol nem bánthatnak
Miattad,
nehéz megbíznom, nem csak magamban, de a körülöttem lévőkben is
Miattad,
félek
Kicsúszik a lábam alól a talaj
Nem sokkal azután, hogy figyelmeztettél
Nem tudok sírni,
mert ismerem ezt a gyengeséget a szemedben
Kierőszakoltam magamból egy mosolyt,
egy nevetést életem minden napjában
A szívem nem tud összetörni,
mert sosem volt egészben
Miattad,
nem térek le soha az ösvényről
Miattad,
megtanultam a biztonságos oldalon játszani, ahol nem bánthatnak
Miattad,
nehéz megbíznom, nem csak magamban, de a körülöttem lévőkben is
Miattad,
félek
Néztem, ahogy szenvedsz
Néztem, ahogy éjszakánként, álmodban sírsz
Nagyon fiatal voltam
Jobban kellett volna ismerned engem, mintsem, hogy rám támaszkodj
Soha nem gondoltál másra,
csak a saját fájdalmaddal törődtél
Most pedig az éjszaka közepén sírok,
ugyanazért az átkozott dologért
Miattad,
nem térek le soha az ösvényről
Miattad,
megtanultam a biztonságos oldalon játszani, ahol nem bánthatnak
Miattad,
nehéz megbíznom, nem csak magamban, de a körülöttem lévőkben is
Miattad,
félek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése