Ádám és Evelin által ismertem meg ma. Nagyon megtetszett.
A hívás
Egy érzésként kezdődött,
Mely egy reménnyé nőtt
Az egy csendes gondolattá vált,
Melyből egy csendes szó lett.
Az a szó később egyre hangosabbá vált
Míg végül egy csatakiáltás lett belőle
Visszajövök
Ha hívsz
Nem kell búcsút mondanunk
Csak mert minden változik,
Nem jelenti, hogy soha
Nem volt még így, ahogy most.
Minden amit tehetünk, próbáld megtudni
Kik a barátaid
Mikor csatába indulsz
Válassz egy csillagot a sötét égen
És kövesd a fényt
Vissza fogsz jönni
Ha ennek vége lesz
Nem kell búcsút mondanunk
Vissza fogsz jönni
Ha ennek vége lesz
Nem kell búcsút mondanunk
Megint visszatértünk a kezdetekhez-
Ez még csak egy érzés, mit senki sem ismer
De az, hogy ők nem tudják átérezni
Nem jelenti azt, hogy el kell felednünk.
Engedd, hogy az emlékeid felelevenedjenek
Amíg a szemed előtt nem lebegnek.
Visszajössz
Ha hívnak
Nem kell búcsút mondanunk
Visszajössz
Ha hívnak
Nem kell búcsút mondanunk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése