A Paradicsom
Amikor még csak kislány volt
Kíváncsian várta, mit rejt számára a világ
De az kirepült a markából
Így hát az álmaiba menekült
És a Paradicsomról álmodott…
Ahányszor csak lehunyta a szemét
Amikor még kislány volt
Kíváncsian várta, mit rejt számára a világ
De az kirepült a markából
És a lövedékek a fogába fúródtak
Az élet megy tovább, de egyre nehezebb
Tovább feszül a húr
Minden könnycsepp egy vízesés
Az éjszakán, a viharos éjszakán, lehunyja két szemét
Az éjszakán, a viharos éjszakán, elrepül innen messze
És a Paradicsomról álmodik…
A Paradicsomról álmodik…
A viharos ég alá feküdt
S így szólt: Tudom, hogy a Napnak le kell nyugodnia, ahhoz
Hogy újra fel tudjon kelni
Akár lehetne ez is a Paradicsom
A Paradicsom
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése