2012. július 5., csütörtök

Nickelback- How you remind me


Így emlékeztetsz

A bölcsességem sosem segített,
Szegényként a lopás nem jött be,
Belefáradtam, hogy vakon éljek,
Belül undorodom és semmit sem érzek.

Így emlékeztetsz,
Így emlékeztetsz arra, mi is vagyok,
Így emlékeztetsz,
Így emlékeztetsz arra, mi is vagyok.
Sosem kérsz bocsánatot,
Én valami másra vártam,
De tévedtem, mikor egy olyan szívet
Bíztam rád, melyet érdemes volt összetörnöd,
Tévedtem, magam alatt voltam,
A pohár fenekére néztem,
A hang ellenére mely a fejemben üvöltött:
"Élvezed már?" Már? Már? Már? Nem, nem.

Nem mintha nem tudtad volna,
Mondtam, hogy szeretlek, és esküszöm,
Még mindig így van,
Nyilván szörnyű lehetett neked, hiszen
Az élet velem hajszál híján megölt.

Így emlékeztetsz...

A bölcsességem sosem segített,
Szegényként a lopás nem jött be,
És így emlékeztetsz,
Így emlékeztetsz.

Így emlékeztetsz...

1 megjegyzés: